JOBBAN értsd!

Hát igen. Elkezdődött egy újabb Olimpia. Egy újkori Olimpia, tegyük hozzá, amely alapjaiban véve sem tartja be azokat az írott és íratlan szabályokat, amiért az ókori görögök életre hívták. Ez egy összhellén kultúrális-,vallási- és szórakoztató "projekt" volt, ami egységet teremtett a millió városállamra oszlott nép között. Ilyenkor meghírdették a szent békét, tilos volt egymással háborúzniuk az országoknak. Volt olyan konkrét eset, amikor az ünnepi játékok előestéjén még a stadion mellől kardcsörgés és csatazaj hallatszott, másnap pedig az ellenfelek együtt nézték a versenyt.

Hogy miért is indultam ilyen messziről? Hogy megmutassam, milyennek kéne kinéznie egy Olimpiának a XXI. században. De naívitás lenne elvárni, hogy erre a közel három hétre a játékokon résztvevő országok letegyék a fegyvert. Ez az olimpia vérben úszik. Vérben, mert Tibetben alig fél éve verték le a függetlenség keserű vágyáért utcára vonultak tűntetéseit, felkelését. Vérben, mert Kína mind a mai napig nem tartja be a legalapvetőbb emberi jogokat. Divatos mostanában ezzel a kifejezéssel operálni, de az emberi jogokhoz tartozik az élethez való jog is. És egy olyan országban, ahol mind a mai napig él a "csengőfrász" valamilyen formája, nem lehet emberi jogokról beszélni. Ahol a bíróságon a gyanúsítottnak még mindig az ártatlanságát, és nem a vádnak a bűnösségét kell bizonyítani, ott nincs jogszerűseg. Kína mind a mai napig egy kommunista ország, ahol az egyéni szabadság nem létezik, a nemzeti érzelmet a párt iránti feltétlen szeretetté alacsonyították le. Nem lett se rosszabb, se jobb, mint 1989-1990 óta. Hogy bája miért is nőtt meg akkor a világ szemében? A válasz roppant egyszerű: 1.5 (lassan 2) milliárd lakója van, így a világ összes multijának óriási piacot és víg megélhetést biztosít.

Emiatt a "Nyugat" leállt parádézni egy olyan országgal, ahol az az ideológia éli világkorát, amely ellen évtizedeken keresztül vívott "szent háborút", de természetesen csak a szavak erejéig, ugyanis, amikor tenni kellett volna valamit, hallgatott, mint 1956-ban.

A haldokló Nyugat újra csendben maradt. Voltak francia ígérgetések, hogy "majd nem veszünk részt a díszünnepségen...". Dehogynem, részt vettek. És még Mao óriási képéhez is elvándoroltak. Mindezek alatt a kínai piac termeli a nyugat hasznát, tiporja az emberi jogokat, elnyomja Tibetet, kibékül Oroszországgal egy, a II. világháború óta tartó határvita kérdésében... Vagyis éli világát, és építi "imperialista" birodalmát. Ilyen ez a modern Kína, cseppet sem jobb, mint a régi. És ilyen ez a modern "Nyugat", cseppel sem gerincesebb, mint a régi: jajgató szerzetesek árnyékában, Vörös tűzijáték fényében vezetőik számolgatják, hány ezreléknyit nőtt ettől az országuk GDP-je, és személyes vagyonuk.

Nyugaton a helyzet változatlan